2006-02-03

Amirol szo van ...

Elmúlt éjfél, felpattanok a vonatra, keresem a megfelelő fülkét. A szempont ilyenkor éjjel, hogy még üljön valaki bent és ne legyen férfi. Kerül is egy pont ilyen paraméterekkel rendelkező kabin. Lecuccolok. Wakmanbe nem megy az elem, marad az alvás majd arról is lemondok miután társaságunk kiegészül egy harmadik utazóval is. Egy helyen dolgoznak és arról beszélnek, hogy a munkahelyen milyen disznók a férfiak, tapogatják a nőket. A témát a nő hozza szóba és úgy tűnik mind ez jár az eszébe, muszáj kibeszélje magából megjászott dühvel. Hamar megunom őket hallgatni. Tettetem az alvást. Mindketten leszállnak valamelyik közeli csiki faluba. Aztán megjelenik egy kalapos ember nájlon szatyorral. Benne video, meg egy tyúk amint az késübb kiderült. Hamar megtud mindent rólam: „Hová utazik, kezit csokolom?”, „Barátja van, kezit csokolom?”
Nem akarok az előitéleteimre hallgatni, ez is csak egy helyzet, ilyenkor kell tesztelni azt a kommunikácios készséget … laza leszek, semmi pánik válaszolok a kérdésekre igen, nem, tőmondatok. Egy idő után elővettem a könyvet, mintha olvasni akarnék, hátha abbahagya a kérdezősködést. Persze nem tudtam odafigyelni. Megakart győzni, hogy kávézzak vele egyet Marsfőn,… vagy hűsitő és nem értette miért sietek haza. „Ilyenkor kell az életet élni!” Bizonyisten jó szivvel fizetne. Meg lehet ezt oldani diplomatikusan is gondolom és sorolom az érveket miért nem akarok kávézni vele. Sietek haza, meg álmos vagyok, meg várnak, meg amúgy sem iszok kávét. Na de minduntalan kezdi előről fizetés körüli témázgatást. Aztán kimegy egyet cigizni én meg egy pár pillanatra belemerülök az emlitett olvasnivalóba. Dosztojevszkij Félkegyelműje van a kezembe. Nasztaja Filipovna éppen Ganyánál van, ma eldől a sorsa, Nasztaja ma megmondja hozzámegye. Egyszer csak megjelenik Rogozsin aki szintén nasztaja Filipovnaba szerelmes. A következő jelenet ragadta meg a figyelmemet:
„Nasztaja Filippovna merően nézett Rogozsin kétségbeesett arcába, aztán váratlanul felnevetett.
- Tizennyolcezret, nekem? Lámcsak, most bújt ki belőle a paraszt! – tette hozzá hirtelen kihivóan bizalmas modorban, és felállt a diványról, mintha el akarna távozni. Ganya szivszorongva figyelte az egész jelenetet.
- Akkor negyvenezret, negyvenet és nem tizennyolcat! – kiáltotta Rogozsin.”
Abbahagyom az olvasást, a figyelmemet ismét valami más vonja el. Előkerül egy 500000-es, és az utazótársam aszondja bizonyisten nekem adja egy csókért. Hangosan felkacagok. Ha valahonnan kivülről figyelném magam, biztos nagyon félnék, Úristen éjjel a vonaton stb, de úgy érzem ura vagyok a helyzetnek. Azon gondolkodom el, hogy mennyire más is ez a cigány kultúra és kiváncsi is leszek. Megkérdem, hogy mindig fizet a lányoknak? „Hát én nem sajnálom kezitcsokolom!” Még olyan is volt, hogy 5 millió lejt fizetett egynek de ako egész éjjel, meg hotel meg minden…”Magának olyan sokat ér egy csók?” Na ez volt az a pillanat amiko úgy éreztem, hogy másik fülkébe akarok lenni, vettem a motyót s költöztem egyet. Gyergyóig már csak 20 perc lehetett, kinyitottam a könyvet s elmerültem a teremtett világban. Hirtelen belémhasitott a felismerés, hogy .. ez tulajdonképp egy nagyon hasonló történet ...és az, hogy velem ez igy történt meg egyszerre az nem lehet véletlen, valamit el akart mondani erről a világról…

Ambrus Rita
(ambrusrita@yahoo.com)

No comments: