“Már megint a papírnak vagyok csak nyitott. Utálom ezt, mégis le kell írjam valahova. Hogy mi a bajom?! Egy kicsit minden… azt is mondhatnám, hogy semmi (már oly sokszor ezt tettem) és nyelek egyet. Lehet, hogy hisztis vagyok, vagy baj van az idegeimmel, nagyon valószínűnek tartom, de az ilyen érzékeny, hisztis embereket is szereti valaki, és ha szereti, akkor elfogadja, olyannak, amilyen… es talán pont ez a bajom: valaki, valami nagyon hiányzik. Vártam nagyon, hogy este legyen, azt hittem, hogy kapok egy hatalmas ajándékot, ami majd alig fér be a szobába. Egész héten erre vártam. Végül, mindamellett, hogy többször elhangzott, hogy “mindjárt jön az ajándék” és milyen jó lesz, nem kaptam meg. Helyette jött egy kis csoki. Ajándék jön majd máskor, talán egy hét múlva, de az sem biztos. Az én hibám ott van, hogy nem tudom ezt elfogadni, az övé ott, hogy megígérte. Hogy mi van még?! Ha az ember frusztrált, akkor minden baj… Gombócokkal van tele a torka, talán elmúlik, ha lenyelem őket. Oké, elfelejtettem… mondom én, de jön majd másik baj, ami csak attól is baj, lesz, hogy köze van ahhoz, amit lenyeltem. A. nem akar beszélni róla, én meg megfulladok lassan. Neki attól mar nyugodt a lelkiismerete, hogy megkérdezte, mi a baj. És erre nekem válaszolnom kellene. Én csak azt tudom, hogy nem érzem jól magam, szeretném, ha valaki nagyon szeretne, és mellettem lenne amikor csak szükségem van rá.
Ezt hogy lehet elmondani egy olyan kérdésre, hogy mi a baj?"
No comments:
Post a Comment